A kedvenc helyem

Kedves Feleségemmel kihasználtuk, hogy a purdék nyaralnak. Elmentünk papucsban (850m) a Borköltők Társaságába vacsorálni.

Röviden: budafoki kalandozásaim csúcsára értem. Per moment. Családias hangulat, rusztikus pince étterem, nem fine dining, de az év legmelegebb napján kifejezetten jó választás. Lassan kint is 35 fok alá ér a hőmérséklet, a pince mélye kellemesen hűvös, a fogadtatás viszont meleg. Sajnos a borvidék borai nem érhetők el a kínálatban, az országos viszont korrekt (In vino veritas).  Az étlap nem rugaszkodik el a hétköznapitól, a minőség viszont lokális világsztárrá emeli a helyet. 9/10. Elmondom miért nem 10/10

Kedves Feleségem tatár beefsteaket fogyasztott: nem volt túlmustározva (pozitív), de a csipősséget nem tudja a Vendég beállítani, kapja ahogy van (neutrálisan), a kenyér/vaj pótlása lazán működik, csípős zöldpaprika, lilahagyma adott. Jómagam egy sonkás sajttálat vett magához, de tartok tőle, nem kézműves sajtokat. És a legnagyobb! hiányossága a helynek: a sarokban nem művészkedik egyetlen szóló chellista sem, pedig a helyhez nagyon passzolna egy Bach solo szvit. Ja, és a vörös bort sem a fehér boros pohárból isszuk! 

Igen, talán kissé kritikusabb lett a leírás, mint ahogy a pontozás sugallja, de a Kedvenc Helyével az ember ezt talán megengedheti magának.